A magyar hadifoglyok számára az első világháború idején szükségpénzeket bocsátottak ki a hadifogolytáborokban. A Magyar Királyság területén összesen 12 tábor adott ki ilyen szükségpénzeket: Boldogasszony, Csót, Dunaszerdahely, Hajmáskér, Kenyérmező, Nagymegyer, Nezsider, Ostffyasszonyfa, Somorja, Sopronnyék, Városszalónak és Zalaegerszeg táborok. Emellett két munkatábor, az Antalóc és Leibic, ahol a munkaadók adtak ki szükségpénzeket a foglyoknak.

Általában papírpénzeket használtak, de néhány táborban fémpénzeket is vertek. A papírpénzek különböző címletekben voltak elérhetőek: 10, 20, 50 fillér és 1, 2, 5, 10, 20 korona. Ritkábban előfordultak 1 filléres és 50, sőt 100 koronás címletek is. A tábori pénzek kétnyelvűek voltak, magyar és német feliratokkal, de az értékét oroszul és olaszul is feltüntették. A pénzeket sorszámokkal látták el, amelyek a német oldalon kaptak helyet, és mindkét oldalon szerepelt a tábori elöljárók aláírása. Az 1916-ban kiadott pénzeket a budapesti Globus Műintézet és Kiadóvállalat nyomdájában készítették, nagy gondossággal kidolgozva.

Bár a pénzekre mindig fel volt tüntetve, hogy csak a tábor területén érvényesek, a hadifoglyok gyakran használták őket a civilekkel való érintkezés során is olyan áruk vásárlására, amelyeket a táborban nem tudtak beszerezni. Ennek következtében a szükségpénzek elterjedtek a polgári világban is, néhányuk pedig a régióban is forgalomba került vagy gyűjtőknél kötött ki. Felismerve a gyűjtői igényeket, a Hadsegélyző Hivatal MS (múzeumi széria) vagy GyS (gyűjtői széria) jelzéssel ellátott példányokat bocsátott ki gyűjtők és múzeumok számára.

Az első világháborús magyar hadifogolytábori szükségpénzek fontos történelmi dokumentumok, amelyek betekintést nyújtanak a hadifoglyok életébe és a tábori gazdaság működésébe. Ezek a pénzek értékes gyűjtői tárgyak lettek, amelyek segítenek megőrizni és megérteni a múltat.

A pénzek megtekintése