Hirohito, akit a halála után Shōwa császárnak neveztek, Japán 124. császára volt, és 1926-tól haláláig, 1989-ig uralkodott. Ő volt a világ egyik leghosszabb ideig uralkodó monarchája, 62 éves uralkodása a legtovábbi volt minden japán császár közül.

Hirohito 1901. április 29-én született Tokióban, Meiji császár unokájaként. Gyermekkorát távol a császári udvartól töltötte, de gondviselője halála után visszatért. Nevelésében nagy hangsúlyt fektettek a fizikai egészségre, a takarékosságra és a kötelességtudatra. Korai katonai megbízatásai és neveltetése befolyásolta nézeteit Japán isteni császári örökségéről, valamint a modernizáció és diplomácia terén betöltött szerepéről. Apja, Taishō császár trónra lépése után, 1912-ben, Hirohito lett a trónörökös. 1916-ban kikiáltották koronaherceggé, és 1921-ben nyugat-európai látogatása jelentős lépés volt Japán nemzetközi diplomáciájában. Tapasztalatai, különösen Nagy-Britanniában és a találkozók európai monarchákkal, befolyásolták megértését a nemzetközi kapcsolatokról és Japán helyzetéről a globális színtéren.

1921-ben apja egészségi állapota miatt Hirohito lett a regens, és vezette Japánt jelentős szerződések aláírásán, a 1923-as nagy kantói földrengésen és egy merényletkísérleten keresztül. 1924 januárjában Nagako Kuni hercegnővel kötött házassága tovább erősítette pozícióját az uralkodói családban és a japán társadalomban. Hét gyermekük született: Shigeko, Sachiko, Kazuko, Atsuko, Akihito, Masahito és Takako.

Apja 1926 decemberében bekövetkezett halála után Hirohito 25 évesen lett Japán császára. Uralkodása alatt Japán átment politikai totalitarizmuson, ultranacionalizmuson és államközpontúságon, ami 1937-ben Kína megszállásához vezetett, és része volt a nagy gazdasági világválságnak és a második világháborúnak. A második világháborúban elszenvedett vereség radikális változásokat hozott Japánban. Történetében először és utoljára Japánt idegen hatalmak, egy amerikai vezetésű megszállás alá vonták, amely hat évig és nyolc hónapig tartott. Az összes szövetséges megszállás alatt radikális demokratikus reformokat hajtottak végre. Ezek eredményeként formálisan véget ért a császár isteni státusza, és Japán átalakult egy vegyes alkotmányos és abszolút monarchiából egy alkotmányos monarchiává és parlamenti rendszerű liberális demokráciává. 1952-ben, a San Franciscó-i Szerződéssel, Japán ismét szuverén állammá vált. A háború utáni Shōwa-korszakot a japán gazdasági csoda jellemezte.

Hirohito halála után, 1989. január 7-én, koronaherceg Akihito követte a trónon, ezzel kezdetét vette a Heisei korszak.

Shöwa japán császár 1926-1989-ig pénzverése a következőképpen alakult:
1926-ban, amikor Hirohito császár trónra lépett, a japán pénznem a jen volt, amely aranyalapú volt, és 1 jen 0,75 gramm aranynak felelt meg. A jen érméket ezüstből, nikkelből, rézből és bronzból verték, és a császár portréja vagy címere díszítette őket.
1931-ben, a nagy gazdasági világválság hatására, Japán elhagyta az aranyalapot, és a jen leértékelődött. A kormány új érméket bocsátott ki, amelyek alumíniumból, vasból, cinkből és más olcsóbb fémekből készültek. Az érméken a császár neve, a kibocsátás éve és a névérték szerepelt.
1937-ben, amikor Japán háborúba lépett Kínával, a kormány katonai pénzt vezetett be, amelyet a megszállt területeken használtak. A katonai pénz papírpénz volt, amelyet a japán hadsereg bocsátott ki, és nem volt fedezete. A katonai pénzen a császár pecsétje, a kibocsátó egység neve és a névérték volt látható.
1941-ben, amikor Japán belépett a második világháborúba, a kormány még több katonai pénzt bocsátott ki, amelyet a csendes-óceáni térségben használtak. A katonai pénz értéke folyamatosan csökkent, és a háború végére értéktelenné vált. A katonai pénzen a császár portréja, a kibocsátás éve és a névérték volt látható.
1945-ben, amikor Japán kapitulált, a kormány új pénzt bocsátott ki, amelyet B-sorozatú jennek neveztek. A B-sorozatú jen papírpénz volt, amelyet az amerikai megszálló hatóságok felügyeltek, és 1 jen 360 amerikai dollárnak felelt meg. A B-sorozatú jeneken a császár címere, a kibocsátás éve és a névérték volt látható.
1949-ben, a gazdasági helyreállítás érdekében, a kormány új pénzt bocsátott ki, amelyet Y-sorozatú jennek neveztek. A Y-sorozatú jen papírpénz volt, amelyet a japán jegybank bocsátott ki, és 1 jen 360 amerikai dollárnak felelt meg. A Y-sorozatú jeneken a japán kulturális és természeti örökség motívumai, a kibocsátás éve és a névérték volt látható.
1951-ben, a koreai háború hatására, a jen erősen felértékelődött, és a kormány új érméket bocsátott ki, amelyek ezüstből, nikkelből, rézből és bronzból készültek. Az érméken a császár címere, a kibocsátás éve és a névérték szerepelt.
1954-ben, a gazdasági növekedés érdekében, a kormány új pénzt bocsátott ki, amelyet Z-sorozatú jennek neveztek. A Z-sorozatú jen papírpénz volt, amelyet a japán jegybank bocsátott ki, és 1 jen 360 amerikai dollárnak felelt meg. A Z-sorozatú jeneken a japán történelmi és kulturális személyiségek, a kibocsátás éve és a névérték volt látható.
1971-ben, amikor az Egyesült Államok elhagyta az aranyalapot, a jen lebegő árfolyamra került, és a kormány új érméket bocsátott ki, amelyek alumíniumból, rézből, nikkelből és vasből készültek. Az érméken a császár címere, a kibocsátás éve és a névérték szerepelt.
1984-ben, a jen erősödése miatt, a kormány új pénzt bocsátott ki, amelyet D-sorozatú jennek neveztek. A D-sorozatú jen papírpénz volt, amelyet a japán jegybank bocsátott ki, és 1 jen 240 amerikai dollárnak felelt meg. A D-sorozatú jeneken a japán tudományos és művészeti alkotók, a kibocsátás éve és a névérték volt látható.