VII. Keresztély Dánia és Norvégia királya volt 1766-tól 1808-ig. 1749. január 29-én született a koppenhágai Christiansborgi palotában, és 1808. március 13-án hunyt el Rendsburgban. Apja V. Frigyes dán és norvég király volt, anyja pedig Hannoveri Lujza, II. György brit király lánya. Keresztély elmebetegsége miatt többnyire régensek uralkodtak helyette. 1766-ban, amikor apja, az alkoholista V. Frigyes meghalt, az alig tizenhét éves Keresztélyt kiáltották ki királlyá. Ugyanebben az évben feleségül vette unokatestvérét, a tizenöt éves Hannoveri Karolina Matilda hercegnőt.
Johann Friedrich Struensee orvos és udvari tanácsadó volt, aki nagy befolyást szerzett a királyi hatalomra. 1770-ben lett a király személyes orvosa, és gyorsan a király bizalmasává vált. Struensee reformokat vezetett be, amelyek modernizálták az államot, de ezek nem voltak népszerűek a nemesek körében, és végül 1772-ben letartóztatták és kivégezték.
Struensee hatalomra kerülése után eltörölte a rendi alkotmányt, amely korlátozta a királyi hatalmat, és abszolút monarchiát vezetett be.
A király felesége, Karolina Matilda, szintén Struensee befolyása alá került, ami botrányhoz vezetett. A királynét 1772-ben elűzték az országból, és a királytól való válásuk után Németországban élt tovább.
1801-ben Anglia hadat üzent Dániának, ami a koppenhágai csatához vezetett. A háború azért tört ki, mert Anglia meg akarta akadályozni, hogy Dánia csatlakozzon a fegyveres neutralitási ligához, amelyet Oroszország vezetett a brit tengeri uralom ellen.
Ezek az események jelentősen befolyásolták Dánia és Norvégia politikai fejlődését VII. Keresztély uralkodása alatt. A király elmebetegsége miatt azonban többnyire régensek irányították az országot, és a király csak névleges feje volt az államnak.

VII. Keresztély dán király 1766-tól 1808-ig uralkodott. Ebben az időszakban a dán pénzverésben jelentős változások történtek.

A 18. század végén Dánia egyre inkább a kereskedelem és a gyarmatbirodalom felé fordult. Ennek következtében a pénzverésnek is meg kellett felelnie az új követelményeknek.

1770-ben a király bevezette a tízpénzes címletet, amely a kereskedelemben egyre népszerűbb lett. A tízpénzes mellett a két-, négy- és nyolcpénzes címletek is jelentősen megnövekedtek.

1771-ben a király bevezeti a dán korona címletet. A korona a tízpénzes értékének tízszerese volt. A korona bevezetése jelentősen megkönnyítette a kereskedelemben a számlálást.

1784-ben a király átadta a hatalmat fia, VIII. Keresztély trónörökösnek. A trónörökös folytatta a pénzverés reformját.

A 18. század végén és a 19. század elején a dán pénzverés jelentős fejlődésen ment keresztül. A pénzek minősége és biztonsága jelentősen javult. A pénzverés mennyisége is megnőtt, hogy megfeleljen a kereskedelem és a gyarmatbirodalom növekvő igényeinek.