I. Sándor, született Alexander Joseph von Battenberg herceg, 1857. április 5-én született Veronában, Olaszországban. A Battenberg-házból származott, amely a németországi Hessen hercegi család morganatikus ága volt, apja Henrik herceg, anyja Julia Hauke.
1879-ben a bolgár nemzetgyűlés őt választotta Bulgária első fejedelmévé, miután az ország függetlenné vált az Oszmán Birodalomtól.

Sándor fejedelem uralkodása a bolgár állam konszolidációjának és modernizációjának időszaka volt. Létrehozta a bolgár hadsereget és a bolgár ortodox egyházat. Támogatta az oktatást és a gazdasági fejlődést.

Sándor fejedelem külpolitikája Oroszország felé orientálódott. Ez feszültséget okozott a bolgár nacionalisták körében, akik a nyugati hatalmakkal való szorosabb kapcsolatokat akarták. 1885-ben a fejedelem egyesítette Bulgáriát Kelet-Ruméliával, ami további feszültséget okozott az Oszmán Birodalommal és a nagyhatalmakkal.

1886-ban Sándor fejedelem orosz nyomásra lemondott a trónról. Ausztriába költözött, ahol 1893-ban, 36 éves korában meghalt.
Élete utolsó éveit főleg Grazban töltötte, ahol az osztrák hadsereg helyi parancsnokaként tevékenykedett. Három évvel később, 1889. február 6-án nőül vett egy polgári származású, Johanna Loisinger nevű színésznőt, aki nyolc évvel volt fiatalabb, mint a herceg. Esküvőjük után az asszony megkapta a Hartenau grófnője rangot, s mivel frigyük morganatikus volt, vagyis rangon aluli, így gyermekeik nem hercegi címet, csupán grófi címet viselhettek születésük után. (A sors furcsa fintora, hogy Sándor édesanyja is rangban igencsak férje alatt állt, amikor összeházasodtak.) Két gyermekük született:
Asen of Hartenau gróf (1890-1965)
Tsvetana of Hartenau grófnő (1893-1935)
Sándor 1893. október 23-án hunyt el, abban az évben, mikor leánya megszületett. Nyughelye a szófiai Battenberg Mauzóleum. Özvegye, Johanna 1951-ben halt meg Bécsben. Leányuk, Tsvetana már 1935-ben elhunyt, Johanna mellette nyugszik Grazban, Ausztriában, ott ahol a herceg 42 évvel korábban elhalálozott. A herceg földi maradványait visszavitték Szófiába, ahol az egykori uralkodó nyilvános temetést kapott, és ahol azóta is nyugszik, az emlékére emelt mauzóleumban. Sándor igen magas, jóképű, sármos és elbűvölően kedves, méltóságteljes férfi volt, ezenkívül azt minden hozzáértő elismerte, hogy katonának is kiváló volt.

I. Sándor bolgár fejedelem ellentmondásos figura volt. Egyesek nemzeti hősnek tartják, aki hozzájárult Bulgária függetlenségéhez és modernizációjához. Mások oroszbarát politikáját kritizálják, és úgy vélik, hogy aláásta Bulgária nemzeti érdekeit.

I. Sándor bolgár fejedelem 1879-1886 közötti pénzverése a bolgár pénztörténet egyik legfontosabb időszakát jelenti. Ekkor kerültek forgalomba az első bolgár pénzérmék, amelyekre a fejedelemség önállóságának és fejlődésének szimbólumaként tekintenek.

A pénzverést először 1879-ben kezdték meg a szófiai pénzverdében. Az első kibocsátott érmék a réz 10 és 20 stotinki, valamint az ezüst 1 és 2 leva voltak. Ezeket az érméket a fejedelem arcképével és a bolgár címerrel díszítették.

1880-ban bevezették a leva pénznemet, amely 100 stotinkinak felelt meg.

I. Sándor pénzverése nagy hatással volt a bolgár pénztörténetre. Ezek az érmék a bolgár nemzeti identitás fontos részévé váltak, és ma is nagy becsben tartják őket a bolgárok.

Az érmék hátoldalán a bolgár címer volt látható, amely egy oroszlánt ábrázolt egy pajzson. A pajzson négy mező volt, amelyek a bolgár történelem és kultúra négy fontos időszakát jelképezték.

I. Sándor pénzverés a bolgár pénztörténet egyik legszebb és legértékesebb időszakát jelenti.