XIV. Lajos, ismert ragadványnevén Nagy Lajos, vagy a Napkirály, Franciaország királya volt 1643-tól 1715-ben bekövetkezett haláláig. Ő volt minden idők legtovább hatalmon lévő szuverén uralkodója, összesen 72 éves és 110 napos uralkodásával. Hatalmát a királyok isteni jogának szellemében gyakorolta, és egy központosított abszolút monarchia kiépítéséért dolgozott.

XIII. Lajos és Ausztriai Anna fia, apja halála után, ötévesen került a trónra, nagykorúságáig régensként anyja és a befolyásos Mazarin bíboros kormányzott helyette.
A polgárháborúk alatt a francia nemesek és legfelsőbb bíróságok felkeltek Mazarin ellen, de Lajos leverte a Fronde-lázadást és felszámolta a feudalizmus utolsó maradványait.
A fontainebleau-i ediktummal eltörölte a hugenották korábban, még nagyapja, IV. Henrik idején biztosított jogaikat, ezzel lényegében felszámolta a protestantizmust az országban.
Amikor Mazarin 1661-ben meghalt, megkoronázásakor bejelentette, hogy nem fog főminisztert kinevezni, maga irányítja a kormányt, és teljesen egyedül akarja vezetni az országot.
A szisztematikusan átszervezett kormányzat célja a gazdaság és a tudományok fejlesztése és támogatása, a hadiflotta és a hadsereg kibővítése, valamint a közigazgatás teljes átszervezése volt.
1667-ben kezdett bele az élete végéig tartó háborúskodásba, s tíz év alatt jelentős területeket szerzett, hatalma tetőpontjára érkezett.
A bigottan vallásos Lajos 1685-ben visszavonta a protestánsoknak szabad vallásgyakorlatot biztosító nantes-i ediktumot, aminek katasztrofális következményei lettek.
Leggazdagabb és legszorgalmasabb hugenotta alattvalói elhagyták az országot, és „sikerült” egyesítenie a protestáns hatalmakat is.
XIV. Lajos domináns európai hatalommá tette Franciaországot, miközben lefektette a jövő forradalom alapjait. A Napkirály emlékezetes uralkodása a francia történelem egyik legjelentősebb korszakává vált.

1660. június 9-én az aquitaniai Saint-Jean-de-Luz városban volt a királyi esküvő Mária Terézia a spanyol királyi ház legidősebb, trónöröklésre jogosult tagjával.
XIV. Lajos király és Mária Terézia királyné házasságából 6 gyermek született, de csak az elsőszülött fiú érte meg a felnőttkort.
XIV. Lajos hírhedt volt nyílt szerelmi kalandjairól. A névtelen hősnőkön kívül több hivatalos kegyencnője is volt, akik közül némelyek komolyan befolyásolták döntéseit. A tőlük született gyermekek egy részét Lajos később törvényesítette, és hercegi családok tagjaival házasította össze őket.
XIV. Lajos király 1715. szeptember 1-jén halt meg, egyik lábában előállt üszkösödés következtében, háromheti szenvedés után. Az elhunyt király holttestét 8 napig a versailles-i kastély Herkules-szalonjában ravatalozták fel, majd szeptember 9-én éjszaka, teljes titokban szállították át a Saint-Denis-székesegyházba, a Bourbonok kriptájába.

XIV. (Nagy) Lajos francia király 1643-tól 1715-ig uralkodott, ez idő alatt a francia pénzverés jelentős fejlődésen ment keresztül. Lajos, aki nagyravágyó hadvezér és építtető volt, nagy mennyiségű pénzre volt szüksége háborúihoz és építkezéseihez. Ennek eredményeként a francia királyi pénzverőházak jelentősen növelték a termelést, és új érmék kerültek forgalomba.

Az 1640-es években bevezetett új érméket, köztük az arany louis d'or és az ezüst livre tournois. Ezek nagyjából azonos súlyúak és értékűek voltak, mint a korábbi érmék, de újabb, modernebb mintákkal készültek.

Az 1680-as években veretett új érméket, köztük az arany ecu és az ezüst sol. Ezek kisebbek és könnyebbek voltak, mint a korábbi érmék, de ugyanolyan értékűek voltak.

A 17. század végén bevezetett új érmék, köztük a réz sou és a denier. Ezek alacsonyabb értékűek voltak, mint a korábbi érmék, és főként a mindennapi kereskedelemben használták őket.

Lajos-korszakának pénzverése jelentős hatással volt a francia gazdaságra és társadalomra. Az új érmék segítettek a kereskedelem és a pénzügyi rendszer fejlődésében, és hozzájárultak a francia királyság megerősödéséhez.