I. (Nagy) Lajos, a Capeting–Anjou-házból származó magyar királyi herceg, 1342-től Magyarország és Horvátország, 1370-től pedig Lengyelország királya volt. Uralkodása alatt Magyarország területileg a legnagyobb kiterjedését érte el, és jelentős kulturális virágzást is megélt.
Lajos 1326. március 5-én született Visegrádon, I. Károly magyar király és Łokietek Erzsébet királyné harmadik fiaként. Trónra lépése előtt, ifjúként több katonai hadjáratban is részt vett, amelyek során katonai és politikai tapasztalatokat szerzett.

1342. július 16-án követte trónon édesapját, I. Károlyt. Uralkodása alatt több fontos külpolitikai és belpolitikai lépést tett.
Külpolitikában több hadjáratot vezetett Itáliában és a Balkánon, ahol több területet is Magyarország fennhatósága alá hozott.
Belpolitikában reformokat hajtott végre, például a jobbágyság helyzetét érintő törvényeket alkotott, és az államszervezetet is átalakította.
Uralkodása alatt a kultúra és művelődés is jelentős fejlődésen ment keresztül. Építkezések, krónikások munkássága és a képzőművészet virágzása jellemezte ezt a korszakot.

Lengyelországban 1370-től uralkodott, miután III. Kázmér lengyel király halála után a lengyel trónt is megörökölte.

Lajos kétszer nősült, és összesen két felnőttkort megélt gyermeke született.

Első felesége a Luxemburg-házból származó Margit hercegnő volt. Margit IV. Károly német-római császár és cseh király és Blanka francia királyi hercegnő elsőszülött leánygyermeke volt. Házasságukra  a hercegnő tizenkettedik életévének betöltekor, 1347 májusa körül került sor Visegrádon. Kapcsolatuk azonban nem tartott sokáig, mert a királyné 1349. szeptember 7-én pestisjárvány következtében elhunyt. Házasságuk gyermektelen maradt.

Második felesége a magyar királyi udvarban, Óbudán nevelkedett, a Kotromanić-házból származó Erzsébet bosnyák hercegnő lett. Erzsébet II. István bosnyák bán és Erzsébet kujáviai hercegnő egyetlen gyermeke volt. Erzsébet anyja közeli rokona volt Lajos anyjának, mindketten a Piast-dinasztia leszármazottai voltak. Kettőjük házasságára 1353. június 20-án, Budán került sor. Kapcsolatukból összesen négy leánygyermek született, melyek közül ketten élték meg a felnőttkort, és megosztva ugyan, de vitték tovább apjuk örökségét. Gyermekeik:
Idősebb Mária királyi hercegnő (1365–1366), gyermekként meghalt.
Katalin királyi hercegnő (1370 körül – 1378 körül), Lajos, Orléans hercegének jegyese, ám fiatalon elhunyt.
Ifjabb Mária királyi hercegnő (1371. április 14. – 1395. május 17.), apját követvén magyar királynő.
Hedvig királyi hercegnő (1374. február 18. – 1399. július 17.), szintén apja jogán lengyel királynő.

Lajos 1382. szeptember 10-én hunyt el Nagyszombatban. Halála után lányai, Mária és Hedvig kerültek a trónra Magyarországon, illetve Lengyelországban.

Uralkodása alatt Magyarország jelentős hatalommá vált Európában, de halála után birodalma gyorsan széthullott.

Uralkodása a középkori Magyarország egyik legkiemelkedőbb időszakának tekinthető.

I. (Nagy) Lajos (1342–1382) király uralkodása alatt több féle pénzverés is történt a magyarországi pénzrendszerben.

Elsősorban a szerecsen fejes ezüst denárok voltak forgalomban, ezek igen tartós, jó pénzek voltak. I. Lajos egyik legismertebb pénzverése az aranyforint. Ebben az időben váltotta fel az aranyakon Szent Jánost Szent László csatabárdos alakja, a nagyméretű liliomot pedig címerpajzsra cserélték.

A rézpénzek jelentősége kevésbé volt kiemelkedő az arany- és ezüstpénzekhez képest, de I. Lajos idejében is bocsátottak ki ilyen érméket.