I. Béla 1060-ban, testvére, I. András halála után került a trónra, Székesfehérvárott koronázták. A hagyomány szerint bölcs és igazságos uralkodónak tartották, aki mindig az ország békéjét és biztonságát tartotta szem előtt.

I. Béla rövid (mindössze 3 évig tartó) uralkodása alatt az ország gazdasági és kulturális fejlődése is folytatódott. A fejlődés magában foglalta az állami intézményeinek fejlesztését és a külkapcsolatok javítását. Béla előzőleg az ország keleti részén, a Kárpátokon túli területeken uralkodott, mielőtt a magyar trónra került. Uralkodása idején nagy hangsúlyt fektetett az ország belső stabilizálására, az állami intézmények megerősítésére, valamint az egyház szerepének növelésére.

Becenevét a "Bajnok" nevet Lengyelországban való tartózkodása után kapta. Vitézsége kiváló volt és sokan emberi tartását is példaértékűnek tartották. Megkapta a Lengyel hercegi címet és feleségül vette a Piast-házból származó fejedelmi hercegnőt, Richezát is.

1063-ban hunyt el. Béla halálát követően országa három részre szakadt: idősebbik fia, Géza vette át a középső területeket, míg fiatalabbik, László a keleti és nyugati részt irányította. Eközben az ország már időszakos zavarokkal küzdött, amíg fiainak nem sikerült konszolidálni a hatalmat.

Halála után végül unokaöccse, Salamon lépett trónra.

I. Béla leggyakoribb pénzérméi az ún. denárok, amelyek köriratán az uralkodó neve olvasható.