Károly Róbert 1288-ban született az Anjou-királyok családjában. Károly Róbertet háromszor koronázták meg. Először 1301-ben az esztergomi érsek, 1308-ban egy új koronával Budán, végül 1310-ben harmadszorra is. Ez mind azért volt, mert csak azt ismerték el tényleges királynak, akit az esztergomi érsek Székesfehérváron a Szent Koronával tett uralkodóvá.

Károly Róbert regnálása alatt jelentős területi bővülést is elért Magyarország. 1312-ben elfoglalta az ország ÉK-i részét, illetve a királyi székhelyet, Budát, Temesvár váltotta fel. Elkobozta a tartományurak földjeit, amiknek egy részét megtartott, a többit pedig elosztotta hívei között.

Bevezette a kapuadót, a behozott és a kivitt árukra pedig elrendelte a harmincadvámot. A bányászatból keresett tizedet a földbirtokosoknak ajánlotta fel. 1335-ben a visegrádi királytalálkozón új kereskedelmi útvonalat hoztak létre a Bécsi út helyett.

1342-ben halt meg. Az öröklésben fia, Lajos követte őt a trónon.

A pénzverés során a magyar uralkodók általában az ezüstöt preferálták az arannyal szemben. I. Károly Róbert azonban visszatért az aranypénz veréséhez, és ezáltal a magyar pénzrendszer egységesítésére törekedett. Az aranyforint nemcsak a magyar uralkodók által veretett aranypénz lett, hanem a környező országokban is jelentős szerepet játszott. Az érme köriratán Károly Róbert nevének rövidítését olvashatjuk az Anjou-ház jelképével, az Anjou-liliommal dekorálva, míg az érme másik oldalán Firenze védőszentjét ábrázolták.

Az aranyforint mellett számos más ezüstpénzt is forgalomba hozott, pl. garasokat, dénárokat és parvusokat.