I. Sándor, teljes nevén Alekszandr Pavlovics Romanov-Holstein-Gottorp, jelentős történelmi alak volt, aki 1801 és 1825 között uralkodott Oroszországban, valamint Finnország első nagyhercegeként és a Kongresszusi Lengyelország királyaként is szolgált.

I. Sándor 1777. december 23-án született Szentpéterváron, I. Pál orosz cár és Marija Fjodorovna elsőszülött gyermekeként. Nagyanyja, II. Katalin, aki unokájára hagyta a trónt, magához vette, hogy felkészítse az uralkodásra. Apja, I. Pál meggyilkolása után került a trónra.

I. Sándor uralkodása alatt Oroszország jelentős területi bővülést ért el, beleértve Finnország és Lengyelország egyes részeinek meghódítását. Uralkodásának első időszakában liberális reformokat próbált bevezetni, de később politikája következetlenebbé vált, ami több reform visszavonásához vezetett. A napóleoni háborúk idején Oroszország élén állt, és fontos szerepet játszott a kontinentális politikában.

I. Sándor felesége Jelizaveta Alekszejevna volt, és két lányuk született. Jellemének ellentmondásossága és halálának titokzatos körülményei miatt az egyik legérdekesebb orosz cárnak tartják. 1825. december 1-jén hunyt el Taganrogban, és a Péter-Pál-székesegyházban helyezték örök nyugalomra.

I. Sándor finn nagyherceg, orosz cár és lengyel király 1801-1825-ig pénzverése jelentős változásokat hozott a cári Oroszországban. A hagyományos ezüst és arany pénzek mellett bevezette a rézpénzt is, amely alacsonyabb osztályok számára is elérhetővé tette a pénzt.

Emellett megreformálta az ezüstpénzeket, és bevezette az 1, 2, 3 és 5 rubel értékű ezüstpénzeket.

Sándor idején alkalmazták a modern pénzverési technológiákat, amelyek lehetővé tették a finomabb és pontosabb pénzek verését.

Sándor centralizálta a pénzverést, és egyetlen intézményt, a Szentpétervári Pénzverőházat tette felelőssé a cári Oroszország pénzveréséért.