II. Lipót, a belgák királya, 1835. április 9.-én született Brüsszelben, és 1909. december 17.-én, 74 évesen hunyt el Laekenben, Brüsszelben. Ő volt I. Lipót belga király második fia. Miután bátyja halála után örökölte a trónt, 1865-ben került a királyi pozícióba, és egészen haláláig, 1909-ig uralkodott. II. Lipót testvére volt Sarolta mexikói császárné és első unokatestvére Viktória brit királynő.
Belgiumon kívül ismertséget szerzett a Kongói Szabadállam néven ismert afrikai gyarmat megszerzésével és könyörtelen kizsákmányolásával. A gyarmat magában foglalta a modern Kongói Demokratikus Köztársaság teljes területét, több mint 2 millió km²-t. A gyarmat legfőbb termékeinek, a gumi és az elefántcsont kitermeléséhez kényszermunkát vettek igénybe, és a helyiekre kényszerített kitermelési kvóták be nem tartása csonkításokhoz és gyilkosságokhoz vezetett. A Kongói Szabadállam 1908-ban megszűnt, de becslések szerint addigra a gyarmat korábbi lakosságának 50%-át elvesztette, mintegy 15 millió ember halt meg Lipót politikájának köszönhetően.
A király nem bűnhődött tetteiért. 1908-ra a gumi kitermelésének jövedelmezősége lecsökkent a gyarmatosítás kezdetéhez képest, ezért Lipót különösebb ellenkezés nélkül mondott le magángyarmatáról. A kizsákmányolás két évtizede százmilliókat hozott neki, ebből gondtalanul élt és nagyon sokat költött fényűzésre. Saját szemével sohasem látta, amit emberei Kongóban a nevében elkövettek, és sosem tanúsított megbánást az országban történtek miatt.

II. Lipót felesége Mária Henrietta osztrák főhercegnő (1836–1902) volt, József nádor és Mária Dorottya württembergi hercegnő leánya. A házasságból, amelyet 1853. augusztus 22-én kötöttek, négy gyermek született:
Lujza Mária Amália, 1858. február 18-án született Brüsszelben és 1924. március 1-jén halt meg Wiesbadenban. Férje Ferdinánd Fülöp szász–coburg–gothai herceg.
Léopold Ferdinand Elie Victor Albert Marie, Lipót legidősebb fia és örököse, Hainaut grófja, majd később Brabant hercege címet viselte. 1859. június 12-én született Laekenben és ugyanitt halt meg tüdőgyulladás következményeként 1869. január 22-én, miután beleesett a kastély udvarán lévő medencék egyikébe.
Stéphanie Clotilde Louise Herminie Marie Charlotte, 1864. május 21-én született Brüsszelben és 1945. augusztus 23-án halt meg a pannonhalmi apátságban. Első férje Rudolf osztrák főherceg (1858–1889), második férje nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Elemér magyar gróf (1863–1946)
Clémentine Albertine Marie Léopoldine, 1872. július 30-án született Brüsszelben és 1955. március 8-án halt meg Nizzában. Férje Napoléon Victor Jérôme Frédéric Bonaparte herceg (1862–1926), a Bonaparte család feje.

II. Lipót belga király 1865-ben lépett trónra és 1909-ben bekövetkezett haláláig uralkodott. Ez idő alatt a belga pénzverésben jelentős változások történtek, amelyeket a király személyes érdekei is befolyásoltak.

Lipót uralkodásának első évtizedeiben a belga pénzverésben a hagyományos arany- és ezüstérmék voltak a jellemzőek. 1875-ben azonban a király létrehozta a Kongói Szabadállam nevű afrikai gyarmatát, amely számára jelentős jövedelemforrást jelentett. A Kongóból származó kincsek finanszírozása érdekében Lipót elrendelte, hogy a belga pénzverőintézetben Kongói frankokat verjenek. Ezek az érmék aranyból és ezüstből készültek, és a Kongói Szabadállam címerét és a király monogramját ábrázolták.

1885-ben a berlini konferencián elismerték a Kongói Szabadállam függetlenségét, és Lipót személyes tulajdonába került. A király ekkortól kezdve még nagyobb hangsúlyt fektetett a Kongói Szabadállamból származó kincsek kiaknázásába. Ennek eredményeként a belga pénzverésben egyre nagyobb szerepet kaptak a Kongói frankok.

1896-ban Lipót elrendelte, hogy a belga pénzverőintézetben Kongói frankok helyett kizárólag a Kongói Szabadállam pénzét, a Kongói aranyat és a Kongói ezüstöt verjenek. Ezek az érmék jelentősen eltértek a hagyományos belga érmétől, és a Kongói Szabadállam címerét és a király monogramját ábrázolták.

II. Lipót halála után a Kongói Szabadállam belga gyarmattá vált, és a belga pénzverésben ismét a hagyományos arany- és ezüstérmék kerültek előtérbe.