Huszajn Kámil (arab írással حسين كامل, tudományos átiratban Ḥusayn Kāmil) Egyiptom szultánja volt 1914-től haláláig. Ő a Muhammad Ali-dinasztia tagja, Iszmáíl Pasa fia. Az első világháború kitörését követően az országot megszállva tartó britek tették trónra a központi hatalmakkal rokonszenvező unokaöccse, II. Abbász Hilmi helyett. Huszajn Kámil volt dinasztiájának első olyan uralkodója, aki hivatalosan nem az Oszmán Birodalom helytartójaként tevékenykedett, hanem egy attól független, brit protektorátus alatt álló országot irányított.

Édesapja az 1863-ban alkirályi trónt megszerző, majd 1879-ben leváltott és száműzetésbe kényszerített Iszmáíl Pasa (1830–1895), édesanyja pedig annak második felesége, Dzsánánjár Hánum (1827–1912) volt.
Huszajn Kámil apjának második legidősebb, felnőttkort megérő fia volt. Két fivére is Egyiptom trónjára lépett: Muhammad Taufík (1852–1892) és Fuád (1868–1936).
Huszajn Kámil kétszer nősült:
Első felesége Ajn el-Haját Hánum Effendi (1858–1910) hercegnő volt, apai nagybátyja, Ahmad Rifáat Pasa és Dilbar-Dzsahán Hánum nevű második feleségének gyermeke.
Második felesége Szultána Malak (1869–1956) volt, akit a cserkesz Haszan Turhán Pasa admirális lányaként választott.
Gyermekei közül kiemelkedőek: Huszajn Kamál ed-Dín Pasa (1874–1932) herceg, trónörökös, műgyűjtő és felfedező. Kázima (1876–1921) hercegnő, Kámila (1877–1895) hercegnő, Szajf ad-Dín (1878–1898) herceg, Ahmad Kázim (1879–1884) herceg, Júszuf Kámil (1880–1910) herceg.
Huszajn Kámil 1917-ben hunyt el, és nyughelye a Kairói er-Rifái-mecsetben található.

Huszajn Kámil uralkodása alatt Egyiptom egy brit protektorátus volt, és bár hivatalosan ő volt az ország vezetője, a valódi hatalom a brit katonai kormányzó kezében volt. Ennek ellenére Huszajn Kámil számos fontos intézkedést hozott, amelyek célja az ország modernizálása és a társadalmi reformok előmozdítása volt. Ezek közé tartozott az oktatási rendszer fejlesztése, a gazdasági infrastruktúra modernizálása és a mezőgazdasági termelés növelése érdekében tett lépések.

Huszajn Kámil szultán 1914-1917 közötti pénzverése a Török Birodalom első világháborús vereségét követő pénzügyi válság következménye volt. A birodalom háborús költségvetése jelentősen megnövekedett, és az államháztartás hiánya miatt a kormány kénytelen volt a pénzromlást választani.

A szultán 1914-ben hozta létre az Állami Pénzverőintézetet, amely addig magáncégek kezében volt. Az állami pénzverőintézet 1914-1917 között nagy mennyiségű papírpénzt bocsátott ki, amelyeket alacsony értékű fémpénzekre váltottak be.

A háborús években a török líra értékének gyors csökkenése következett be. 

A szultán pénzverése jelentős károkat okozott a török gazdaságnak. A pénzromlás miatt a lakosság megélhetése nehézzé vált, és a gazdasági válság elősegítette a birodalom összeomlását.

A szultán pénzverésének értéke a mai napig vitatott. Egyes szakértők szerint a pénzverés jelentősen hozzájárult a török gazdaság összeomlásához, míg mások szerint a pénzromlás csak a háborús vereség és a gazdasági válság következménye volt.