I. Hailé Szelasszié, Etiópia császára volt 1930-tól 1974-ig. Született Tafari Makonnen néven 1892. július 23-án, és 1975. augusztus 27-én hunyt el. Az etióp történelem meghatározó alakjaként ismert, aki modernizálni próbálta országát és bevezette azt a poszt-2. világháborús Afrika politikájának fő áramlatába.

Tafari nagyapja, Sahle Selassie Shewa hercege volt, apja pedig Ras Makonnen, Menelik II. császár főtanácsadója.
Francia misszionáriusoktól otthon tanult, és fiatalon már lenyűgözte az uralkodót intellektuális képességeivel.
Sidamo és Harer tartományok kormányzójaként progresszív politikát folytatott, például a helyi nemesek feudális hatalmának megtörésével és a központi kormányzat hatáskörének növelésével.
1916-ban, amikor Menelik II. unokája, Lij Yasu trónra került, Tafari lett a keresztény ellenállás középpontja, és 1916-ban megdöntötte Lij Yasut.
Zauditu császárnő 1917-ben került trónra, és Tafari lett a régens és a trónörökös.
1928-ban felvette a negusz (király) címet, és két évvel később, Zauditu halála után, ő lett a császár.
1911. augusztus 3-án Tafari feleségül vette Menen Asfaw of Ambasselt, a trónörökös Lij Iyasu unokahúgát. Menen Asfaw 22, míg Tafari 19 éves volt. Menen már két korábbi nemes felesége volt, míg Tafarinak egy korábbi felesége és egy gyermeke volt. Menen Asfaw és Haile Selassie házassága 50 évig tartott. Bár valószínűleg politikai érdek volt, amelynek célja az etióp nemesek közötti béke megteremtése, a pár családja azt mondta, hogy közös megegyezéssel házasodtak össze. Szelasszié úgy jellemezte házastársát, mint "minden rosszindulat nélküli nőt".

Hailé Szelasszié számos politikai és társadalmi reformot vezetett be, beleértve az 1931-es alkotmányt, az ország első írott alkotmányát, és a rabszolgaság eltörlését.
Bevezette Etiópiát a Népszövetségbe és az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, és Addisz-Abebát az Afrikai Unió fő központjává tette.
A császár 1974-ben bukott meg, és 1975-ben hunyt el Addisz-Abebában.
Halála után 2000-ben temették el a Szent Háromság-székesegyházban, Addisz-Abebában.
Hailé Szelasszié emlékezete ma is él, különösen a rastafari mozgalomban, amely röviddel azután jött létre, hogy ő lett a császár a 1930-as években. Etiópia és a világ számos részén tisztelik őt mint a modernizáció és az afrikai egység előmozdítóját.

I. Hailé Szelasszié Etiópia császára volt 1930-tól 1974-ig. Uralkodása alatt a császári pénzverőmű számos új érmét veretett, amelyek közül a legjelentősebbek,

1928-ban veretett egy új aranyérmét, amely a császár arcképét ábrázolta. Ez az érme 20 birr értékű volt, és az etiópiai aranystandard alapját képezte.

1930-ban egy új ezüstérmét veretett, amely a császár és felesége, Menen Aszfadzs császárné arcképét ábrázolta. Ez az érme 5 birr értékű volt.

1935-ben, az olasz invázió után, a császár külföldön folytatta a pénzverést. Ezek az érmék a császár arcképét és a "Long Live Ethiopia" feliratot tartalmazták.

1941-ben, az olasz megszállás után, a császár visszatért Etiópiába, és újraindította a pénzverést. Ezek az érmék a császár arcképét és a "Hailé Szelasszié, Isten kegyelméből Etiópia császára" feliratot ábrázolták.

1952-ben, amikor Etiópia a Brit Nemzetközösség tagja lett, a császár veretett egy új ezüstérmét, amely a császár és felesége mellett a brit királynő arcképét is ábrázolta. Ez az érme 5 birr értékű volt.

1963-ban, a császár 40. uralkodási évfordulója alkalmából, veretett egy új aranyérmét, amely a császár arcképét és a "Hailé Szelasszié, Isten kegyelméből Etiópia császára, a fény háza" feliratot ábrázolta. Ez az érme 20 birr értékű volt.

A császári pénzverőmű érmeit széles körben használták Etiópiában és a környező országokban. Ezek az érmék fontos történelmi dokumentumok, amelyek a császárság korszakát reprezentálják.

A császári pénzverőmű 1974-ben, a császárság bukása után megszűnt.