IV. (Boldog) Károly (teljes nevén: Karl Franz Josef Ludwig Hubert Georg Maria von Österreich; Persenbeug, Ausztria, 1887. augusztus 17. – Funchal, Madeira szigete, 1922. április 1.) osztrák főherceg, a Habsburg–Lotaringiai-ház utolsó uralkodója, 1916 és 1918 között I. Károly néven az Osztrák Császárság utolsó császára és IV. Károly néven Magyarország utolsó királya, az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó uralkodója. Emellett az utolsó cseh és az utolsó Habsburg-Lotaringiai-házból származó horvát király is egyben. Kétévi uralkodása után Ausztriát és Magyarországot köztársasággá kiáltották ki. Nem mondott le, de az új államformát elfogadta, mely az eckartsaui nyilatkozatban olvasható. 1921-ben két alkalommal is megpróbált visszatérni a trónra, sikertelenül.

Ottó Ferenc főherceg és Mária Jozefina szász királyi hercegnő fia, Ferenc József császár örökösévé vált, miután nagybátyját, Ferenc Ferdinánd osztrák főherceget meggyilkolták 1914-ben, Szarajevóban.
1911. október 21-én az alsó-ausztriai Schwarzau am Steinfeld kastélyában feleségül vette Zita Bourbon–parmai hercegnőt (1892–1989), akitől nyolc gyermeke született.
Károly 1916. novemberében lépett trónra, Ferenc József halála után. Titkos kísérleteket tett, hogy tárgyaljon az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborúból való kilépéséről, de sajnos nem járt sikerrel.
Az 1918. november 11-i fegyverszünetet követően, Károly lemondott az állami ügyekben való részvételről, ugyanakkor a trónon maradt. Másnap kikiáltották a Német-ausztriai Köztársaságot, és 1919 áprilisában az osztrák parlament hivatalosan is trónfosztotta, majd Svájcba száműzte.
Károly élete hátralévő éveit a monarchia helyreállításával töltötte. Két kísérletet tett a magyar trón visszaszerzésére 1921-ben; mindkettő kudarcot vallott Horthy Miklós régens támogatásának hiánya miatt. Károlyt másodszor is száműzték, immár a portugáliai Madeira-szigetére, ahol nem sokkal később lebetegedett, 1922-ben pedig légzési elégtelenség okával hunyt el.
Elsőszülött gyermeke, Habsburg Ottó lett a trónörökös, de sohasem került a trónra, és végül 1961-ben egy nyilatkozatában lemondott ausztriai trónigényéről, hogy családjával beutazhasson egykori hazájába. Magyarországi trónköveteléséről sosem mondott le, mivel ezt a kommunista vezetés nem is kérte tőle.
II. János Pál pápa IV. Károlyt 2004. október 3-án a Vatikánban, a Szent Péter téren boldoggá avatta.

I. Károly osztrák császár 1916-1918-ig pénzverése a háborús körülmények miatt jelentősen eltér az előző évektől. A császár 1916-ban, Ferenc József halála után lépett trónra, és azonnal szembesült a háború gazdasági és pénzügyi következményeivel. A pénzügyi helyzetet tovább súlyosbította az Osztrák-Magyar Monarchia 1917-es kilépése az aranystandardból.

Ennek eredményeként I. Károly uralkodása alatt a pénzverésben számos változás történt. A császár 1916-ban bevezette az ún. "háborús pénzt", amely alig volt fedezve. A háborús pénz gyorsan elértéktelenedett, és a gazdaságban súlyos inflációt okozott.

A császár uralkodása alatt veretett pénzek közül a legérdekesebbek az 1916-os háborús pénz, az 1917-es 1 korona értékű rézpénz, ez a pénznem az Osztrák-Magyar Monarchia egyetlen rézpénze volt, amelyet I. Károly uralkodása alatt vertek.

I. Károly uralkodásának végén az Osztrák-Magyar Monarchia pénzverése teljesen összeomlott. A császár 1918-ban lemondott a trónról, és a Monarchia szétesett.

Ezek a pénzek ma már ritkák és értékesek.