I. András vagy más néven I. Endre, 1046 és 1060 között volt Magyarország uralkodója. Ő a III. István király által alapított Árpád-ház harmadik uralkodója volt. Azonban nem jutott könnyen a trónra. Küzdött a királyságért, de 1051-ben az egri püspökség területén száműzetésbe kényszerült. Később, 1057-ben öccsével, Bélával szövetkezett, és megtámadta a féltestvérüket, Salamont, aki addig uralkodott. A két fivér sikerrel járt, 1058-ban Salamon kénytelen volt elmenekülni az országból.

I. András regnálása alatt a magyar királyság megerősödött. A király sikeresen békét kötött a Német-római Birodalommal és a Bizáncival is, valamint megállította a kijevi Rusz katonai előrenyomulását a keleti határokon. Az ország gazdasága is fejlődött, és az uralkodó nekiállt a királyság területi bővítéséhez is.

Magánélete azonban kevésbé volt sikeres. Felesége, Anasztázia bizánci hercegnő származása miatt gyakran ellenségeskedett vele, és az udvari intrikák miatt a király egészsége is megromlott. 1060-ban hunyt el. A trónt öccse, Béla vette át tőle.

Az András-kori pénzverés során a korábban használt fémpénzek mellett bevezettek egy új fajta érmeanyagot is, az ezüstpénzt. Az I. András korában veretett érméken gyakran megtalálhatóak az uralkodó nevének kezdőbetűi és a királyi címer is. Emellett továbbra is verettek ezüst denárokat, valamint kisebb összegű rézpénzeket is.